A zene kialakulása
Az őskori emberek zenei megnyilvánulásaira a ma élő primitív népeknél végzett megfigyelésekből barlangrajzokból és néhányrégészeti leletből következtethetünk. A zenék a mágikus szertartásokhozvadászatokhoz, a közös munkavégzéshez,kapcsolódtak, s elválaszthatatlan volt tőlük a mozgás, a tánc. A környezet elemeiből születtek meg a mai hangszerek ősei. Kivájt fatörzsből készítették az első ütőhangszereket, az íj húrjából a kezdetleges pengetősöket, faágból, csontból, szarvból pedig az első fúvós hangszereket.
Az ókori kultúrák zenei életéről freskók, domborművek ábrázolásai adnak hírt.Ezekből megtudhatjuk, hogy ebben a korban már sokféle hangszeren játszottak. Néhány görög dallamon kívül semmi elénekelhető nem maradt az utókorra. Az ókori Görögországban fogalmazták meg először azt, hogy a zene képes az embert jobbá tenni. A hangsorok elnevezése ugyancsak a görögöktől ered.
A középkor egyházi zenéje az Európa-szerte elterjedt gregorián ének volt. Eredete az ókorba nyúlik vissza. Az egyszólamú, hangszeres kiséret nélküli latin nyelvű éneket Gergely pápa rendszereztette a 7. században. Elnevezésük ezért az ő nevéből származik. A legősibb gregorián dallamok közé tartoznak a zsoltárok, amelyek előadása Ezt olasz szóval recitativónak ( énekbeszédnek ) nevezzük.